Ez az eddigi legpuhább kelesztés nélküli sós kelt, amit valaha ettem. Könnyű elkészíteni, nem macerás és még finom is. A család nagy kedvence, önmagát eteti. Puha is, sós-vajas-sajtos rétegei és ropogós aranybarna szezámos teteje, bearanyozza a napjait minden rosszkedvű embernek. Próbáljátok ki.

Hozzávalók:

 85 dkg fehér finomliszt

 2 dl étolaj

 5dkg friss élesztő

1 evőkanál kristálycukor

 5dl tehéntej

Töltelék:

25 dkg  olvasztott vaj

3 tojás

+ egy tojás a kenéshez

15 dkg reszelt sajt

1 evőkanál só

Szezámmag a szóráshoz

Elkészítése:

Az élesztőt felfuttatjuk a cukorral elkevert, negyed bögrényi langyos tejben, közben a töltelék hozzávalóit simára keverjük. A felfutott élesztőt a tészta többi hozzávalójával sima tésztává gyúrjuk, majd négy részre osztjuk, és lisztezett felületen egyenként fél centi vastagságú téglalapokká nyújtjuk őket, amiket megkenünk a krém negyed-negyed részével, majd feltekerjük őket, mint a bejglit. Ezután jön egy fontos lépés: a rudakat egy nyújtófa segítségével kissé lelapítjuk. Ez azért fontos, mert így formásabbak legyenek, és ne nyíljanak szét sülés közben. A rudakat megkenjük felvert tojással, megszórjuk szezámmaggal, majd trapéz alakú darabokat vágunk belőlük, melyeket szellősen, sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatunk. 180 fokra előmelegített sütőben, körülbelül 20 perc alatt aranyszínűre sütjük őket.